Kerényi György Alapfokú Művészeti Iskola

Írta: Super User    2018. június 15. péntek, 13:54
Névadónk
Kerényi György (Csorna, 1902. március 9. – Budapest, 1986. december 30.) magyar zeneszerző, népzenekutató, karnagy, szerkesztő, tanár. 
 
Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte 1920 és 1925 között, ahol Kodály Zoltán tanítványa volt zeneszerzésből. Eötvös-kollégista volt. Doktori disszertációját a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen írta, „A magyar jambus-dallamok ritmusa” címmel. 1925 és 1930 között Győrött tanár, karnagy valamint a Győri Hírlap munkatársa volt. 1929-től rendszeresen foglalkozott népdalok gyűjtésével. Ösztöndíjas volt 1930 - 1931-ben Berlinben, majd 1932-ben Rómában. 1933 és 1950 között az Énekszó, illetve 1941 és 1950 között az Éneklő lfjúság című folyóiratok egyik alapítója és szerkesztője volt. 1934 és 1940 között a Chinoin gyár vegyeskarát vezette és az MTA népzenekutató csoportjának főmunkatársa. 1934 és 1940 között Bartók Béla, majd 1940 után Kodály Zoltán munkatársa volt. 1949 és 1970 között az MTA Zenetudományi Intézete Népzenekutató Csoportjának osztályvezetőjeként dolgozott. Ő volt a Magyar Népzene Tára egyik főszerkesztője. Az egyike volt azoknak, akik az énekoktatást irányították és magyar népzenei alapokra helyezték.
Számos írása jelent meg. Kerényi több világi és egyházi kórus szövegét fordította magyarra (pl. Angyali énekszó, 1932; Palestrina hét himnusza). Több kiadványt szerkesztett reneszánsz-kori mesterek műveiből, melyekhez saját fordítású szöveget mellékelt, továbbá népi- és játékdalokból, valamint kánonokból. Közreműködött több ének-oktatási tankönyv szerkesztésében (Énekes Ábécé, Éneklő Iskola, Énekes Líceum. Iskolai Énekgyűjtemény).
 

Kerényi György emléktáblája, Budapest I. Pauler u. 17.
1990-től a nevét viseli a helyi zeneiskola (2003-tól művészeti iskola) - Kerényi György
Alapfokú Művészeti Iskola

 

Lépj kapcsolatba velünk!